Balaton és környéke

A Schieszl egy több generáción átívelő gasztro-dinasztia, melynek története 1896-ban egy borozóval indult. Mára a budakalászi vendéglőjük mellett Csopakon és Balatonfüreden is több hektárnyi szőlőt művelnek, a saját borászatuk számára. Budakalászt rendkívül összetartó sváb közösség jellemzi és az étterem életében is fontos szerepet játszik a hagyományőrzés. Egy esős, falevelekkel borított októberi napon érkeztünk, így a leghőbb vágyam egy lélek melengetően őszies ízvilágú és hangulatú ebéd volt. Mi más, ha nem a sütőtökkrémleves a cozy mood csimborasszója? Finom volt és jól is esett, akárcsak a só páctól mennyeien omlós kacsacomb. A sült kolbász nem véletlenül vált a ház emblematikus ételévé, házi reszelt tormával tényleg a kolbászok ásza. A pisztáciás szufléjuk kemény külseje érző belsőt rejt: meleg és folyós csokilávát. Az étterem a mai napig...

Korábban, ha meghallottam azt a szót, hogy csárda, akkor a külföldiek legombolására szakosodott vendéglátóipari egységek jutottak eszembe, vegetával fűszerezett, olajban tocsogó ál-magyaros kajákkal. A Vígmolnár nem csak szertefoszlatta a negatív sztereotípiát, hanem be is lopta magát a szívembe. Csopak, nádfedeles ház, forgó malomkerék, búbos kemence, zsályazöld színek, hangulatos terasz, mindig mosolygós felszolgálók… Egyszerűen jó itt lenni! Nem tudok egy olyan alkalmat sem felidézni, amikor ne lettek volna mindenkivel kedvesek, alázatosak és olyan élményünk sem volt, amikor kifogás érte volna a fogásokat. Hagyományosnak mondható magyar ételeket kínálnak, de egy leheletnyit modernebb köntösbe öltöztetik őket. A konyakos libamájpástétom kaláccsal fantasztikus és a borjúpaprikás sztrapacskával szintén nagy kedvencem. Én nem vagyok pacal fan, de a családban többen szeretik. Szerintük isteni és van, hogy én sem tudok...