BAALBEK

A Közel-Kelet turisztikai és gasztronómiai értelemben is ismeretlen terep számomra, azonban Pest neves libanoni étterméről már sokat hallottam. Igazából csak jót, de a pozitív vagy a negatív hírek ellenére is igyekszem minden új helyszínre elvárások nélkül érkezni, és csak a személyes tapasztalataimra támaszkodni.

A Belgrád rakparton és környékén mission impossible a parkolás. Mivel saját bevallásom szerint sem merek (tudok) párhuzamosan parkolni az utcákon, így a parkolóházak lelkes rajongójává váltam, ám a város ezen részén sajnos szűkösek a lehetőségek.

Az étterem külleme igényes, terasszal ellátott és vasárnap kora délután minden beltéri asztaluk foglalt volt. Nem tartom szerencsésnek a klasszik két fős asztalok méreteit ott, ahol a koncepció szerves része az egymással megosztható fogások kínálata. Ha nem férnek el az ételek és az italok az asztalon, akkor kényelmetlenné válhat a fogyasztás.

A felszolgálók többsége nem beszél magyarul, angolul viszont készségesen és türelmesen állnak azon vendégek szolgálatára is, akik bizonytalanok és ajánlást kérnek. Mi is így tettünk.

Sült rákra és padlizsánra minden formában vevő vagyok, a petrezselyemsaláta viszont nem lett a kedvencem. A vegyes grill tál báránnyal és csirkével korrekt volt, de nem különösebben extra, mégis felértékelődött az élmény, hiszen az illatok és az ízek megidézték a nyár szellemét, amikor rendszeresen és boldogan hódolunk a grillezés oltárán.

Hummuszt itt-ott már ettem, de éreztem, hogy azok nem voltak az igaziak. Itt isteni volt a csicseriborsókrém pitával karöltve. Nekem ez az egyszerű, de nagyszerű fogás volt egyértelműen a katarzis a Baalbekben.

A desszertek közül Ghazlieh-t és Mohalabieh-t kóstoltam.

A Ghazlieh vanília fagylaltot takar vattacukorral és karamellszósszal. Én amúgy azon elvetemültek közé tartozom, akik szeretik a vattacukrot, de ez így, ebben a formában annyira gejl volt, hogy két falatnál többet nem bírtam leküzdeni. A Mohalabieh tejes puding rózsavízzel és pisztáciával. Ebbe tényleg épp hogy csak belekanalaztam, mert bár nem szeretem a pudingot, a kíváncsiság azért hajtott. Ő is édes, de megúszható a cukorsokk.

Felemelő megízlelni az ételeken kívül az autentikus arab zenei világot is, de szerintem túl hangos és nagy a dózis. Ha 1,5-2 órán keresztül egyfolytában magyar folklórt kéne hallgatnom, egy idő után azt is zokon venném.