BORI MAMI

Hogy „mi folyik itt Gyöngyösön”?

Egy évekkel ezelőtti mátrafüredi hétvége záróakkordjaként látogattunk el először a Gyöngyös belvárosában található étterembe. Akkor annyira megtetszett a Bori Mami, hogy később célirányosan vissza is tértünk, ám csalódottan távoztunk. Ezúttal mégis úgy döntöttünk, hogy ismét feléjük vesszük az irányt. A január végén is még teljes pompában úszó karácsonyi dekoráció számomra csak azért nem volt ördögtől való (bár azért egy picit furának tartottam), mert az idő tájt még nálunk is fellelhető volt az ünnep egy-két maradványa. Nincs benne semmi extra, mégis kellemes a miliő.

Mivel az éttermek nagy részénél már majdhogy nem természetesnek mondható, hogy vendég köszöntő és/vagy búcsúztató figyelmességgel készülnek, így jogosan szúrhat szemet, ha valahol hiányzik az efféle gesztus. Itt sincs, ám ha leírom, hogy mi mindent ettem, kóstoltam, ettem és kóstoltam, szerintem érthető lesz, hogy miért nem éreztem a hiányát. (Ettől függetlenül azt gondolom, hogy kár kihagynia az éttermeknek egy ilyen egyszerű fogyasztói elköteleződést generáló apró fogást.)

Előételként kacsamáj terrine-t választottam és nagyon jól esett. Sokszor azt tapasztalom, hogy az ételek mellé szervírozott pirított kenyér félék élvezhetetlenül keményen és szárazan kerülnek az asztalra. Itt a jóízű mangalica rilette-hez járó házi kovászos kenyér is pont kellemesen roppant. A tárkonyos szarvasraguleves mesés volt! Sűrű, ízes és a kapor (?) eszméletlenül jól állt neki.

Kiemelkedően udvarias, felkészült és nagyon jó fej fiatal személyzet dolgozik a Bori Mamiban! Annyira szimpatikus volt a kiszolgálás, hogy bár nem szokásom, de most kértem, hogy ők ajánljanak főételt. Tényleg isteni volt a malaccsászár édesköménnyel, nagy kár lett volna kihagynom! Zúza pörköltet ezer éve nem ettem és gyanítom, hogy egy darabig nem is fogok, így naná hogy megkóstoltam. A savanyított kisdinnyével együtt pont olyan íz harmónia elevenedett meg, mint ami az emlékeimben élt.

Jó ideje ácsingózok egy igazán finom császármorzsa után és megvilágosodtam, hogy valószínűleg bennem van a hiba ezzel a desszerttel kapcsolatban. Én úgy szeretem, ha halálra van szárítva és egyenesen rajongok azért, ha az alja még kicsit oda is kozmál szegény párának. Belátom, hogy egy étteremben vállalhatatlan lenne az efféle mutatvány, úgyhogy átértékeltem a császármorzsáról alkotott alantas nézeteimet és minden erőmmel azon voltam, hogy azonosulni tudjak a rántotta szerű állaggal. Bevallom, nem is volt rossz!

Ha Mátra, akkor mindenképp Bori Mami, de ha nem Mátra, szerintem akkor is megér egy kiruccanást az étterem.