CSOPAKI RESTI BY LAUREL

Óriási kedvencem az ország legkisebb étterme, a Csopaki Resti by Laurel. Nem tudom pontosan mekkora az egykor valóban restiként üzemelő helyiség, de az biztos, hogy az egy nm-re jutó legtöbb ízt Csopak vasútállomásán tálalják.

Az-az tálalja Bence, aki a gondos gazdája és a lelke is a Restinek. Hozzá futnak be a hívások, ő prezentálja a budapesti Laurel étterem által előre előkészített degusztációs menüsort, miközben a fogásokkal kapcsolatos sztorikkal és kötetlen, interaktív beszélgetéssel barátinak mondható légkört teremt.

A kakas levesük egy rament takar és nálam ő a non plus ultra! Imádom és remélem, hogy az idők végezetéig szerepelni fog az amúgy időszakosan átalakuló étlapon. A malacfül csíkok tőlem nem állnak távol, hiszen a fél gyerekkoromat Szabolcsban töltöttem, de akik netán idegenkednének tőle, azoknak is azt javaslom, hogy kóstolják meg!

A grillezett káposzta Xo-val szuper, a harcsapaprikás isteni és hát a goffri… A roppanós tésztával és a selymesen kókuszos krémmel, a lágy karamellel és a pikáns körtekompóttal egy igazi íz bomba. Ebben a formában még egy ilyen hétköznapi desszertnek is helye van egy laza fine dining bisztróban.

A füstölt vaj (ízre hasonló, mint a parenyica) és a kacsatepertő krém zseniális a Buborékos kovászos kenyérrel. A kacsacomb nem itt a legizmosabb, viszont nyáron a körömpörkölt bodaggal szintén mély nyomokat hagyott bennem, remélem visszatér még!

Nem csak az ajtón mutat jól a megtelt tábla, itt tényleg jól lehet lakni. Úgy jól, hogy nem az életedért küzdesz, hanem azt érzed, élmény volt minden egyes falat! Meglepő, hogy még gasztro kalandokkal bővelkedő körökben is kevesen ismerik a Csopaki Restit, pedig aki egyszer ellátogat ide, szerintem újra felül a vonatra.