VÍGMOLNÁR CSÁRDA

Korábban, ha meghallottam azt a szót, hogy csárda, akkor a külföldiek legombolására szakosodott vendéglátóipari egységek jutottak eszembe, vegetával fűszerezett, olajban tocsogó ál-magyaros kajákkal. A Vígmolnár nem csak szertefoszlatta a negatív sztereotípiát, hanem be is lopta magát a szívembe.

Csopak, nádfedeles ház, forgó malomkerék, búbos kemence, zsályazöld színek, hangulatos terasz, mindig mosolygós felszolgálók… Egyszerűen jó itt lenni! Nem tudok egy olyan alkalmat sem felidézni, amikor ne lettek volna mindenkivel kedvesek, alázatosak és olyan élményünk sem volt, amikor kifogás érte volna a fogásokat.

Hagyományosnak mondható magyar ételeket kínálnak, de egy leheletnyit modernebb köntösbe öltöztetik őket.

A konyakos libamájpástétom kaláccsal fantasztikus és a borjúpaprikás sztrapacskával szintén nagy kedvencem. Én nem vagyok pacal fan, de a családban többen szeretik. Szerintük isteni és van, hogy én sem tudok ellenállni annak, hogy a sűrű, ízes szaftjába mártogassam a belül puha, kívül ropogós friss kenyeret. A mákos nudli szilvalekvárral oly annyira ikonikus, hogy a Karácsonyon kívül ez az egyedüli ok, amiért várom a telet. Nyáron a könnyű, tejföl habbal kínált túrógombócukkal “kellett beérnem”, ami bevallom, nem volt azért akkora büntetés.

Sokat kellett gondolkodnom, hogy bármi negatívumot mondjak a Vígmolnárról és egy dolog jutott csak eszembe: a zene. 😉

Az “ízek, borok, Balaton” nem csupán egy szlogen, hanem valóban a Vígmolnár Csárda cégére. Nagyon szeretjük!