WANG MESTER

Még nem jártam Ázsiában és azt sem állítanám, hogy gyakorlott kínai étterem látogató volnék, így az élményeimet abszolút laikusként tudom csak interpretálni. Úgy 7-8 évvel ezelőtt több ismerősöm is ajánlotta a Wang Mestert. Ma már Budán is jelen vannak, de akkor még csak a pesti étterem létezett, amit anno ki is próbáltam és tetszett.

Az évek múltak, a vendéglátóhely külleme viszont zavarba ejtően semmit nem változott. A menüjük még mindig egy komplett étel portfólió, mely számos fogás fotóját és részletes leírását tartalmazza. Nem túl elegánsak a laminált oldalak, viszont hasznosak és akkor sem kell kellemetlenül éreznünk magunkat, ha a vizuális támogatás ellenére is bizonytalanok vagyunk, mert tényleg segítőkészek!

Én oly annyira felbátorodtam, hogy be is vállaltam a 100 napos tojást, ami inkább 100 évesnek tűnt, de csupán a bizarr külső senki ne tántorítson el tőle. Egyből a pálcikámért nyúltam mondván, hogy a sushival oly vidáman boldogulok, ám ezúttal az autodidakta tanulmányaim kevésnek bizonyultak, úgyhogy kissé lesütött szemmel és villával folytattam. Vagyis kanállal, mert gyöngytyúk leves hegyi gombákkal volt a következő állomás. A lé nem volt rossz, a hús viszont nem volt annyira jó.

Valami klasszikusabbnak számító főételt szerettem volna, így az egyik legismertebbnek aposztrofált szecsuáni fogást kértem, a Yuxiang csirke csíkokat zöldséges tészta körettel. Csípett, de nem extrém módon és az íze sem volt szélsőséges, így a kezdők számára megfelelő választás lehet. A desszertek a fotók alapján sem kápráztattak el, így nagy elvárásokat sem támasztottam feléjük. Sült banánt (inkább rántottnak nevezném) és kókuszos-csokis rizstészta gombócot kóstoltam. Mint sok minden más, az is egyéni ízlés dolga, hogy az ilyen jellegű édességekre valaki mennyire vevő. Személy szerint nem vagyok oda értük.

A kezdeti lelkesedés után az ebéd végére teljesen belassult a felszolgálás tempója. A desszertet elfelejtették kihozni és egy másik asztalnál is többször szóltak, hogy szeretnének végre fizetni. A nyitott konyhában a mikró látványa engem egyenesen sokkolt. Az árak a színvonalhoz képest indokolatlanul magasra pozícionáltak, a $$$ (kb. 20.000 Ft/fő) kategória fedi a valóságot.

Ha belekóstolnál az autentikus ázsiai ízek világába, de még nem érzel határozott késztetést arra, hogy egyből a kínai negyedben kalandozz, akkor ebben az esetben opció lehet a Wang Mester. Egyértelműen az a benyomásom, hogy jelentős minőségbeli különbség lehet a pesti és a budai éttermük közt, úgyhogy az utóbbit is ki fogom próbálni.

Egyébként tényleg kedvet kaptam a kínai konyha felfedezéséhez, így nem kizárt, hogy a jövőben pályázni fogok a kőbányai Queen of Chinatown címre is.